Merész gazdasági reformok kapujában Kína: élénkítés jön 2025-ben?

Az év végéhez közeledve a globális piacok és a befektetők lélegzet-visszafojtva figyelik a világ második legnagyobb gazdaságának irányadó politikai testületeit. A kínai politikai elit legfelsőbb szintjéről érkező jelzések – különösen Hszi Csin-ping elnök döntéshozó köre, a 24 fős Politbüro legutóbbi, decemberi ülésén tapasztaltak – azt mutatják, hogy  

A kormányzat legújabb, hivatalos, mégis árnyalt közleményei szerint jövőre Kína áttér a több mint egy évtizeden át alkalmazott „körültekintő” monetáris politikáról egy „mérsékelten laza” irányvonalra. Ez – a gazdasági elemzők szerint – nem csupán irányváltást jelent, hanem a jegybanki kamatok újbóli csökkenésének és a hitelezés élénkítésének az ígéretét is magában hordozza, amit a piaci szereplők már régóta várnak. 

Az elmúlt közel 14 évben Kína csak óvatos, inkább a stabilitás fenntartására fókuszáló, „prudens” monetáris politikát folytatott. Ez idő alatt a hangsúly elsősorban a gazdaság túlzott eladósodásának megfékezésén, a pénzügyi rendszer stabilitásán és a fenntartható növekedésen volt. Most azonban, a 2025-ös évre előretekintve a Politbüro új narratívája azt a legkézzelfoghatóbb üzenetet közvetíti a hazai és nemzetközi közönség felé, hogy a kormányzat akár jelentősebb gazdaságélénkítéssel is kész szembeszállni a kihívásokkal. A „mérsékelten laza” monetáris politika kifejezést legutóbb a 2008–2009-es globális pénzügyi válság idején használta Kína, amikor óriási, sok százmilliárd dolláros ösztönzőcsomaggal próbálta meg pótolni a kieső külső keresletet és elkerülni a súlyosabb gazdasági visszaesést. 

Fokozódó külső és belső nyomás 

A mostani, 2024 végi bejelentések összefüggnek azzal, hogy a világpolitika ismét feszültté válhat. Donald Trump korábbi amerikai elnök visszatér a politikai küzdőtérre, és az előjelek arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi feszültségek 2025-ben kiéleződhetnek. Trump már korábban is 60 százalékos vám bevezetésével fenyegette a kínai termékeket, ami a két ország közötti kereskedelmi volumen csökkenésével, és komoly, mindkét félre kiterjedő gazdasági károkkal járhat. 

Kína belső gazdasági szerkezeti gondokkal is küzd. Az ingatlanpiac évek óta lejtmenetben van, és ez a visszaesés kihat a teljes belső keresletre. Emellett az ország több mint két éve tartó deflációs nyomás alatt működik: a termelői árak hosszú időn át meredeken estek, novemberben már a 26. egymást követő hónapban süllyedtek, a fogyasztói árak pedig öt hónapja a zérónövekedés körül stagnálnak. Mindez azt jelenti, hogy a vállalatok profitjai nyomás alatt vannak, a bérek és a beruházások nem tudnak lendületbe jönni, a gazdasági szereplők bizalma pedig folyamatosan gyengül. 

Ilyen körülmények között a Politbüro számára kulcskérdéssé vált az egyensúly keresése: a növekedés élénkítése, a belső fogyasztás fellendítése és a nemzetközi kockázatokkal való megküzdés mind a horizonton vannak.  

A Politbüro döntéseinek üzenete és hatása 

A testület decemberi megbeszélései után napvilágot látott közlemények több kulcsfontosságú területen is a fokozott beavatkozás lehetőségét villantják fel: 

1. Monetáris politika: a „mérsékelten laza” irány egyértelműen több kamatvágást, esetleg a bankok tartalékrátájának további csökkentését jelenti. Ez sokak szerint 2025 első negyedévében várható. Korábban a kormányzat csak finoman igazította a kamatokat, és inkább adminisztratív eszközökkel igyekezett fenntartani a lendületet. Most ennél jóval nyíltabb, határozottabb kiállás látszik. 
2. Fiskális politika: a Politbüro a „proaktív fiskális politikát” most már „még proaktívabbnak” nevezi. Ez arra utal, hogy a 2025-ben meghirdetett 3 százalékos költségvetési hiánycélon (amit az éves parlamenti ülésszakon, márciusban jelentenek be) könnyen lazíthatnak. Ha a kormány ténylegesen növeli a hiányt, az nagyobb állami költekezést, új infrastrukturális beruházásokat, a vidéki gazdaság élénkítését vagy éppen további adókedvezményeket hozhat. 
3. Ingatlanpiac stabilizálása: a lejtmenetbe került, éveken át a növekedés egyik fő motorjának számító ingatlanpiac újbóli stabilizálása kiemelt célponttá vált. A 2020-as évek eleje óta a jelzáloghitelezési szigorítások, a fejlesztőcégek eladósodási hulláma, valamint a készletek felhalmozódása visszafogta a szektort. Most azonban a Politbüro nyíltan kimondta: stabilizálni kell az ágazatot. Ez új vásárlási kedvezményeket, könnyítéseket és akár egy állami stabilizációs alap felállítását is jelentheti. 
4. Részvénypiac serkentése: külön figyelmet kapott a tőzsde, ami azt jelenti, hogy a vezetés nem csupán a bankszektoron vagy az állami infrastrukturális beruházásokon keresztül tervez élénkíteni, hanem a részvény- és kötvénypiacok stabilizálása, élénkítése is napirendre került. Ezt elemzők a „rendkívüli” jelzővel illetik, hiszen korábban a Politbüro ritkán szólt ilyen egyértelműen a tőkepiacról. 
5. Fogyasztás élénkítése: talán a legfontosabb hosszú távú cél, hogy Kína végre érdemben felpörgesse a belső fogyasztást. Az exportvezérelt modell éveken át jól működött, de a globális bizonytalanság, a geopolitikai feszültségek, valamint a nyugati piacok protekcionista hajlamai miatt a kínai gazdaságnak nagyon jót tenne, ha a saját lakossága vásárolna többet. A Politbüro ígéretet tett arra, hogy „erővel” (forcefully) fogja növelni a fogyasztást, ami a kormányzati támogatások, a kedvezményes vásárlási programok (például az elöregedő háztartási elektronikai cikkek cseréje kedvezménnyel), valamint a közepes és alacsony jövedelmű rétegek vásárlóerejének célzott növelése révén valósulhat meg. 

Technológia, nyitás és reformok 

A Politbüro arról is beszélt, hogy 2025-ben tovább akarják erősíteni az ország technológiai innovációját és a modern ellátási láncok kiépítését. Az elmúlt években a nagyhatalmi versengés egyik kulcspontja lett, hogy ki szerzi meg az innovációs előnyöket, különösen a félvezetők, a mesterséges intelligencia és a megújuló energiák területén. Kína számára kiemelt fontosságú, hogy a deglobalizációs törekvések, a nyugati exportkorlátozások és a geopolitikai nyomás ellenére egyre inkább saját lábán megálló, önellátó és mégis modern, a világpiacokkal összekapcsolt gazdaságot hozzon létre. 

Emellett a kormányzat megerősítette elköteleződését a gazdasági reformok és a nyitás mellett: idetartozik a külföldi beruházók további ösztönzése, a belső piac átláthatóbbá tétele és olyan „ikonikus” reformok bevezetése, amelyek a szabályozási környezetet, a vállalati működést és a versenyfeltételeket javítják.  

Piaci reakciók és elemzői vélemények 

A bejelentések után a CSI 300 index (a legnagyobb sanghaji és sencseni tőzsdei cégeket tömörítő benchmark) azonnal reagált: a hír nyomán 3,3 százalékos emelkedést is láthattunk a hétfő kora reggeli kereskedésben, míg a hongkongi kínai vállalatok indexe is hosszú ideje nem látott emelkedéssel reagált. Az optimizmus a „mérsékelten laza” monetáris politika visszatérése miatt különösen érthető: a 2008–2009-es gazdaságélénkítő program emléke élénken él a piaci szereplőkben, noha ma Kína felelősebbnek és célzottabbnak ígéri az állami beavatkozást, hogy elkerülje az újbóli eladósodottsági spirált és a rossz hitelek felhalmozódását. 

A Morgan Stanley közgazdászai, például Robin Xing „az évtized legerősebb élénkítő hangvételéről” beszéltek, miközben óvatosságra is intettek: a Politbüro retorikája pozitív, de a megvalósítás kérdéses. Martin Rasmussen, az Exante Data vezető stratégája szerint  

A politika és a valóság közötti eltérések 

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az elmúlt hónapok során Kína többször bejelentett gazdasági ösztönző terveket, mégsem láttunk olyan mértékű, azonnali és jelentős konkrét intézkedést, amely ezzel a retorikával arányban állt volna. 

A szeptemberi Politbüro-ülés – amely szokatlanul foglalkozott gazdasági kérdésekkel – óta a tettek elmaradtak a szavaktól. Ez a jelenség nem ismeretlen Kínában: a kormányzat olykor nagy szavakkal, de óvatos lépésekkel próbálja elérni, hogy a piacok és a fogyasztók önmaguk találjanak vissza a kockázatvállaláshoz és a vásárláshoz.  

A valóság azonban ennél árnyaltabb: például a novemberben bejelentett 10 ezer milliárd jüanos (1,4 ezer milliárd dolláros) helyi adósságátütemezési program inkább a már meglévő hitelek átalakításáról és a likviditási problémák enyhítéséről szólt, semmint friss, új élénkítő pénzekről. Ezt a piac – az elementáris pluszlikviditás reménye helyett – inkább egyszerű adósságkezelési lépésként értékelte, amely nem generál azonnali gazdasági robbanást. 

Az elmúlt évtizedek nagyvonalú hitelezési és infrastrukturális költekezési hullámai után Kína ma óvatosabb: a tetemes állami és vállalati adósságállományok mind nagyobb kockázatot jelentenek a hosszú távú fenntarthatóságra. 

Több lehetséges magyarázat is lehet a tettek hiányára. Az egyik szerint a kínai apparátus a márciusi, éves Nemzeti Népi Gyűlés (NPC) ülésszakához köti a konkrét célok bejelentését. Hszi Csin-ping eddig sem volt a régi beidegződések foglya, de nem kizárt, hogy mégis tartja magát a hagyományos politikai menetrendhez. A másik magyarázat szerint a vezetés abban bízik, hogy a „nagy szavak” maguk is képesek lesznek élénkíteni a gazdasági szereplők hangulatát anélkül, hogy drága és kockázatos ösztönzőprogramokat kellene bevetni. Végül van egy harmadik, sokkal borúlátóbb lehetőség is: előfordulhat, hogy a bürokrácia már nem olyan hatékony, mint korábban, így a kinevezések inkább a politikai lojalitást, mintsem a kompetenciát díjazzák, ezáltal a „nagy ígéretek” csak szólamok maradnak. 

A stabilizálás valódi kihívásai 

A gazdaság stabilizálása azonban nem pusztán politikai retorika kérdése. Az ingatlanpiac problémáinak megoldására, a vidéki városokban felhalmozódott befejezetlen építkezések (ún. „rotten tails”) kezelésére és a lakosság valós aggodalmainak enyhítésére konkrét, pénzügyi forrásokat igénylő akciótervekre is szükség lehet.  

Emellett a tőkepiac és a gazdaság valós szinkronja kulcskérdés. A részvényindexek időnként felvillanhatnak, de ha a vállalatok továbbra is deflációs nyomás alatt állnak, a profitkilátásaik korlátozottak maradnak, és ez hosszabb távon a részvényárakra is kihat. 

Merre tovább? 

A Politbüro ülése és a következő napokban esedékes Központi Gazdasági Munkakonferencia (CEWC) kijelöli a 2025-ös év gazdasági irányvonalát. A CEWC rendszerint a hosszabb távú célokat és a következő év növekedési terveit is konkretizálja.  

A hazai fogyasztás növelése, a technológiai fejlesztések és az új ellátási láncok kiépítése mellett a vezetés továbbra is hangsúlyozza a külföldi beruházások fontosságát, miközben a geopolitikai kockázatokra is felkészül. 

A retorika tehát jelentős. A valós intézkedések mértéke, üteme és hatékonysága azonban sokkal bizonytalanabb. A 2025-ös év egyik fő kérdése lesz, hogy Kína valóban képes-e a szavakat cselekvéssé formálni, és elkerülni a múltbeli túlzott eladósodás és túlköltekezés csapdáit. Ha a vezetés a most beígért „mérsékelten laza” monetáris politikát és a „még proaktívabb” fiskális élénkítést valóban kézzelfogható, volumenben is jelentős lépésekkel támasztja alá, az új lendületet adhat az ország gazdaságának és megnyugtathatja a piaci szereplőket. 

Ha viszont csak a retorikában kanyarodik vissza a 2008–2009-es válság idején alkalmazott „bazooka” típusú politika hangulata, a tényleges intézkedések pedig elmaradnak, akkor Kína gazdasága továbbra is a várakozások és a bizonytalanság foglya marad. A külföldi befektetők, a kínai vállalkozások és a nemzetközi elemzők is ezt figyelik: a „nagy szavak” után jönnek-e a „nagy tettek”? Ez a kérdés fogja meghatározni Kína gazdasági kilátásait 2025-re – és talán az azt követő évekre is.

(Források: Bloomberg 1, Bloomberg 2)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime